„TISZAVIRÁGZÁS“ 

A tiszavirág rajzása és néhány órányi élete méltán egyedülálló természeti csoda. A születés, a fajfenntartás és az elmúlás drámai előadása sűrűsödik csupán néhány órába.

Maga a rajzás igen látványos és népszerű, nem utolsósorban pedig Európában is egyedülálló jelenség. Nyugat-Európában már a 20. század első harmadában kihaltak az évmilliók óta röpke násztáncra születő, majd holtan vízbe hulló kérészek. Nem csoda, hogy ez a már az ókorban is megcsodált apró élőlény a Tisza szimbóluma lett.

Rajzáskor olyan a kérészektől a folyó, mintha milliónyi kicsi fehér virágocska ringana a felszínén.

Csak addig élnek, amíg megtermékenyített petéjüket a víz tetejére rakják, az álcák azután a mederfenék iszapjában fejlődnek.

A megtermékenyített pete lesüllyed a folyófenékre, a kikelő lárva befúrja magát a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban három évet tölt kérész formájában. A lárvák több százezres példányszámú telepekben szunnyadnak több évig tetszhalottként a Tisza területén.A várva várt csoda június elején következik be: egyazon nap egyazon órájában előbújnak az üregükből a kérészek, és a víz felszínére emelkednek. A vízből kibúvó lárvák levedlenek, és a belőlük kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik látványos rajzásukat.
A megtermékenyült petékből két-három hét múlva kikelnek a paráni lárvák, beássák magukat az agyagos mederfalba és ott fejlődnek 3 évig, miközben húsz alkalommal vedlenek. A víz szállítja hozzájuk az apró táplálékot és az oxigént.  

Magyarkanizsa vendégszerető lakosai szívesen megosztják e természeti tünemény élményét minden vendéggel és ide látogatóval.